Paraguayi magyarok

A Dél-Amerika szívében elhelyezkedő ország történetét alapvetően meghatározta földrajzi elzártsága, mely jó táptalajt nyújtott a jezsuita és a dr. Francia-féle utópikus államhoz, illetve a második világháború után Dél-Amerikába menekülő háborús bűnösök búvóhelyéhez kapcsolódó téves és valóságon alapuló legendákhoz.

E távoli országban él a nyugati magyarság azon kis közössége, amely minden bizonnyal mérete ellenére a legnagyobb befolyást vívta ki magának a helyi kulturális, gazdasági és politikai életben. Már a XVIII. század közepén több mint fél tucat magyar jezsuita tevékenykedett a Paraguayi Rendtartomány misszióiban, melynek ügyvivői feladatát 1743-tól Orosz László látta el. Majd a Hármas Szövetség háborújában totális vereséget szenvedő országba lassan megindult a szórványos bevándorlás is. A századfordulóra többségében délszláv elemekből álló, 450 fős monarchiabeli kolónia számos tagja szerzett magának komoly hírnevet. Magyar ember volt a Lópezek bizalmasa, a paraguayi himnusz megzenésítője, az ország legnagyobb, máig működő cukorgyárának alapítója, és az Asuncióni Állami Egyetemen többek között magyar nemzetiségű tanárok indították el az oktatást. A két világháború közti időszakban tovább növekedett a kolónia, mely 1936-ban önálló egyesületet alapított.

Az 1942-től gyakorlatilag teljesen megszűnő bevándorlás a háború után újraindult. A következő tíz évben a paraguayi kormány bevándorlóknak nyújtott kedvezményei hatására 13 103 bevándorló telepedett le az országban, kiknek többségét olasz, német, spanyol és szláv elemek alkották. Ugyanakkor kisszámú magyar is érkezett, akikről csak annyit tudunk, hogy 1956-ra ők képviselték a 250-280 fős kolónia nagyját. Hogy a kolónia mégsem növekedett meg jelentősen, az az 1947-ben kitörő újabb polgárháború, majd a Colorado Párt egyre erősödő diktatúrája okozta továbbvándorlással magyarázható, melynek eredményeként Habsburg Albrecht főherceg is, végleg lemondva a háború előtt dédelgetett magyar telepítési tervéről, Argentínába kényszerült áttelepülni.

Pedig a korábbi polgárháborúkhoz hasonlóan a külföldiek egyfajta immunitást élveztek, és az ottmaradtak rövid idő alatt igen jó pozíciót teremtettek maguknak annak ellenére, hogy többségük teljes szegénységben érkezett ide. Sőt, 1956-ra egy sor magyar, köztük dr. Baráth László, Faára Péter, dr. Nagy Artúr és dr. Tényi György, komoly vállalkozást tudhatott magáénak.

A 160 fős asuncióni magyar kolónia közösségi élete a tagok anyagi erősödésével megélénkült. Kezdetben a brassói Rotbecher Károly éttermében találkoztak rendszeresen, és a dr. Tényi György vezette Magyar Harcosok Bajtársi Közösségének asuncióni osztálya szervezésében a nagy nemzeti ünnepeken együtt emlékeztek. Majd 1953-tól heti kétszer egy órában újra felhangzott az 1936 és 1942 között élő magyar adás, előbb a Radio Nacional, majd a Radio Charitas hullámhosszán dr. Tényi György, Molnár Papp Zoltán, Nagy Artúr és olasz származású felesége, Ferrari Noémi szerkesztésében. Az egyre élénkülő asuncióni magyar élet láttán végül 1955-ben dr. Baráth László elnökletével megalakult a Paraguayi Magyar Kultúregyesület, mellyel tulajdonképpen felújították az 1936 és 1942 között működött Paraguayi Magyar Egyesületet, átvették a könyvtárukat, majd felvették a kapcsolatot a brazil és argentin magyar egyesületekkel, színműveket adtak elő, rendezvényeket szerveztek a magyar nemzeti ünnepeken, melyek az évek során az asuncióni elit bálok közé emelkedtek. Közülük a legnagyobb szabású megemlékezést 1956-ban, a nándorfehérvári győzelem 500 éves évfordulójára rendezték Anibal Mena Porta érsek, a magyarok nagy barátjának pártfogásával.

Dr. Ruben Ramírez Pane, Paraguay ENSZ-képviselője, a Paraguayi Vöröskereszt, Anibal Mena Porta érsek és egyáltalán a paraguayi közvélemény különös figyelmet szentelt az 56-os forradalom kitörését, majd bukását követően a magyar ügynek. Így az ENSZ hivatalos adata, mely szerint 1958-ig 7 magyar 56-os menekült telepedett le Paraguayban, nem feltétlen fedi a valóságot. Erre enged következtetni, hogy 1948 óta nem fogadott annyi bevándorlót Paraguay, mint 1957-ben, ráadásul, már a hivatalos magyar adatok szerint is, 1956 és 1957 első felében 13 magyar vándorolt ki érvényes útlevéllel ide.

A nyugati magyarság más közösségeihez hasonlóan, Paraguayban is ünnepi keretek között került sor az 1956-os forradalom 10. évfordulójának szentelt megemlékezésre, melynek alkalmából a Paraguayi Magyar Kultúregyesület nagyszabású ünnepséget és kiállítást rendezett. De a következő egy évtizedben a kolónia elöregedése és a folyamatos elvándorlás következtében dr. Baráth László, gr. Teleki Béla és dr. Nagy Artúr egyesületi elnökök odaadó munkája ellenére a Kultúregyesület tagsága drámaian lecsökkent, és 1974-ben, a Szent István-napi ünnepségen kénytelenek voltak kimondani megszűnését.

De ugyanaznap egy új szervezet, a Lambaréi Magyar Temető Egyesület lépett munkába dr. Baráth László elnökletével, mely a még a Kultúregyesület által vásárolt 2000 négyzetméter területű, 1966. március 12-én Anibal Mena Porta érsek által felszentelt és egész Latin-Amerikában egyedülállónak számító magyar temetőt volt hivatott kezelni. 1986-ban 36 sírt tartottak itt nyilván, és minden magyar családnak máig megvan a maga sírkertje. Az Asunción melletti Lambaré községben működik a Kunos Ádám képzőművész adományából eredetileg székely stílusban épült iskola, az Escuela Hungría is, melyet a kolónia annak 1937-es alapítása óta folyamatosan támogat.

1975-ben újabb csapás érte a magyar közösség életét, mikor a Radio Caritas hullámhosszán sugárzott magyar rádióadások is megszűntek. Ezzel a magyar közösségi élet teljesen formálissá vált a kilencvenes évek elejéig, mikor a paraguayi Stroessner tábornok és a magyarországi kommunista hatalom bukásával 1991. május 2-án a két ország felújította 1942 óta szünetelő diplomáciai kapcsolatát.

Fordulópont mégis a magyar származású Juan Carlos Wasmosy 1993-as elnökké választásával következett be, melynek hatására 1996-ban Laszlo Istvan, Farkas Pinter és Miguel Angel Aranda Daroczi vezetésével újraalakult a máig aktív Paraguayi Magyar Egyesület, mely a körülbelül 20 családra zsugorodott kolóniát fogja össze.

(Forrás: www.rubicon.hu; Szerző: Torbágyi Péter)

Vélemény, hozzászólás?