Nyugati civilizáció találkozása a maté teával

A 16. század végén a spanyol hódító és Buenos Aires alapítója, Pedro de Mendoza jegyezte fel, hogy a helyi Guaraní indiánok “bátorító italt” fogyasztanak. A hódítók hamar eltanulták az őslakosoktól a maté elkészítését és fogyasztásának előnyeit. Ettől kezdve a maté lassú felfedezése egybeesett a jezsuita állomáshelyek kiépítésével a mai Paraguay és Argentína határvidékén. A nyugati civilizáció körében éppen ezért “jezsuita teaként” vált ismertté. A maté használat a 17. században egyre növekedett. A mai Paraguay területe mellett Argentína, Uruguay, Chile és Bolívia vidékein is szívták magukba az energiát adó nedűt.

bonplandBonpland

A maté tökből teaként fogyasztott növény tudományos leírásával a francia természettudós Aimé Goujaud, másnéven Bonpland kezdett foglalkozni 1820-21-ben, ő Ilex theazans-nak nevezte. Két évvel később Auguste de Saint Hilaire gyógynövények közé rangsorolta. A maté csakúgy, mint a tea, mindezeken túl rendkívül fontos kulturális, geográfiai és gasztronómiai örökséget hordoz, szervesen kapcsolódik az őslakosok régvolt és mai életéhez. A maté ivása még a legegyszerűbb formájában is szertartás.